The Daily Audio Bible
Today's audio is from the ESV. Switch to the ESV to read along with the audio.
Jó az Örökkévaló szabadítására várni
3 Én vagyok a férfi, aki fenyítést szenvedett,
akit az Örökkévaló haragjában megvert!
2 Akit sötétségbe vitt,
világtalan vidéken vezetett.
3 Bizony, én vagyok, akit megvert,
újra meg újra, egész nap!
4 Elsorvasztotta testemet[a],
összetörte csontjaimat,
5 körülkerített és megostromolt
keserűséggel és szenvedéssel,
6 a sötétségbe helyezett,
mintha már meghaltam volna[b].
7 Körülkerített, hogy meg nem szökhetek,
megnehezítette bilincseimet.
8 Segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz,
de hiába: nem hallgatja meg.
9 Utjaimat erős fallal zárta el,
s nem találok kiutat.
10 Lesben áll, mint medve,
mint oroszlán a bozótban, hogy rám rohanjon.
11 Lekergetett utamról, megszaggatott,
s otthagyott sebesülten.
12 Felvonta íját, céltáblának felállított,
és nyilait rám lőtte.
13 Belém fúródtak, bensőmbe találtak,
nyílvesszői mélyen megsebeztek.
14 Gúnyolódnak rajtam a nemzetek,
csúfolnak engem napestig.
15 Eltöltött keserűséggel az Örökkévaló,
megrészegített ürömmel.
16 Földre tepert, fogaim kavicsokkal kitörte,
hamuba fektetett, porig alázott.
17 Lelkem nem ismer békességet,
elfelejtettem a jólétet.
18 Már azt gondoltam, végem van,
s nincs számomra reménység az Örökkévalónál.
19 Uram, lásd meg szenvedésemet,
hontalanságomat, keserűségemet!
20 Amíg ezen kesergek,
lelkem a földre roskad.
21 De újra remény támad bennem,
ha meggondolom:
22 Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
23 Sőt, megújul minden reggel!
Bizony, nagy a te hűséged, Uram!
24 Te vagy örökségem, Örökkévaló[c]
— mondja a lelkem —,
ezért benned bízom, benned reménykedem!
25 Jó az Örökkévaló azokhoz, akik benne bíznak,
akik jelenlétét keresik, kívánják.
26 Bizony, jó várni és nyugton maradni,
amíg az Örökkévaló megszabadít!
27 Jó, ha igát viselsz,
és türelmet tanulsz már fiatal korodban,
28 ha egyedül ülsz, s nem panaszkodsz,
mikor az Úr igáját viseled,
29 ha megalázod magad előtte
— hiszen van még remény —,
30 ha engeded, hogy bántalmazzanak,
s eltűröd, hogy gyalázzanak.
31 Mert az Úr nem fordul el tőlünk örökre!
32 Megszomorít, de meg is könyörül rajtunk,
mert hűséges szeretete kifogyhatatlan.
33 Hiszen nem szíve szerint büntet meg,
nem annak örül, ha megalázhat!
34 Hogy a föld összes foglyait
lába alá tiporja valaki,
35 hogy kiforgassák jogaiból a szegényt
a Magasságos Isten szeme láttára,
36 hogy a perben igazságtalanul ítéljenek,
— ezt az Úr nem nézi ölbe tett kézzel!
37 Ki tehetne bármit,
amit az Úr nem parancsolt?
38 Vajon nem a Magasságos Isten szava szerint
történik velünk jó és rossz?
39 Miért panaszkodik hát, aki él,
miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?
40 Vizsgáljuk hát meg életünket,
és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
41 Emeljük fel kezünket[d]
és szívünket a Menny Istenéhez:
42 „Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk,
azért nem bocsátottál meg nekünk!
43 Haragodba burkolóztál,
üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!
44 Sűrű felhővel vetted körül magad,
könyörgésünk elől elzárkóztál.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket
a nemzetek között.
46 Ellenségeink nagy hangon
gyaláznak minket,
47 rettegés fenyeget, csapdába estünk,
romlás és pusztulás a részünk.”
48 Szememből könnypatakok folynak
népem romlása miatt.
49 Éjjel-nappal sírok,
könnyeim szüntelen patakzanak,
50 amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből,
amíg ránk nem tekint!
51 Fáj a lelkem,
mikor látom városom lakóinak sorsát.
52 Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám,
mint egy madárra,
53 sziklaverembe dobtak elevenen,
s köveket hajigáltak fejemre.
54 Elborította fejemet a víz,
s már azt hittem, végleg elvesztem.
55 Téged hívtalak segítségül,
a verem mélyéről,
56 s te meghallottad segélykiáltásomat:
„Örökkévaló, ne fogd be füledet
sóhajtásom és kiáltásom előtt!”
57 Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak,
szívemhez szóltál: „Ne félj!”
58 Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm,
megmentetted életemet!
59 Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim,
ítélj hát javamra!
60 Nézd, milyen bosszúállók,
hogyan forralnak gonosz terveket!
61 Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló,
és aljas terveiket,
62 hogyan rágalmaznak egész nap,
s hogyan szidalmaznak folytonosan.
63 Akár ülnek, akár állnak,
mindig engem gyaláznak.
64 Fizess meg nekik, Örökkévaló,
minden gonosz tettük szerint!
65 Sötétítsd el szívüket,
átkod sújtsa,
66 haragod üldözze őket, Örökkévaló,
töröld el őket a föld színéről örökre!
Isten a Fia által szólt hozzánk
1 Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket. 2 Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk, aki által teremtette a világot, és akinek mindent örökségül adott. 3 Isten láthatatlan lénye látható formában mutatkozik meg a Fiúban, aki Isten dicsőségét tükrözi vissza. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és kormányozza az egész világmindenséget. Ő az, aki megtisztított bennünket bűneinktől, s azután a Felséges Isten jobbja felől[a] leült a Mennyben. 4 Isten a Fiának sokkal magasabb rangot és nagyobb hatalmat adott, mint az angyaloknak, ezért a Fiú sokkal feljebb való az angyaloknál.
5 Isten soha egyetlen angyalnak sem mondott ilyet:
„Te vagy a fiam,
ma lettem az Édesapád!”,[b]
vagy ezt:
„Apja leszek,
ő meg a fiam lesz.”[c]
6 Viszont, amikor Isten behozza elsőszülött Fiát ebbe a világba, így szól róla:
„Imádva boruljanak a Fiú elé
Isten összes angyalai!”[d]
7 Az angyalokról pedig ezt mondja Isten:
8 A Fiúról viszont így beszél:
„Trónod, ó Isten, örökre megmarad,
igazságos ítéletek által uralkodsz királyságodban.
9 Szereted az igazságot,
és gyűlölöd a gonoszt,
ezért öntötte Isten, a te Istened
az öröm olaját fejedre,
s ezért emelt a társaid fölé.”[g]
10 Ezt is a Fiúról mondja:
„Kezdetben te alapoztad meg a Földet, Uram,
és a Menny is a kezed munkája.
11 Azok el fognak tűnni,
de te örökre megmaradsz.
Azok elhasználódnak, ahogy a ruhák elkopnak,
12 és összehajtod őket, mint a köpenyt.
Azokat újakra fogod cserélni,
mint az elkopott ruhákat,
de te mindig ugyanaz maradsz,
életed évei sohasem érnek véget.”[h]
13 Isten nem mondta ezt egyik angyalnak sem:
„Ülj mellém, a jobb oldalamra,
amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!”[i]
14 Az angyalok mindannyian szellemi lények, akik Istent szolgálják. Isten küldi őket, hogy segítsenek azoknak, akik majd elnyerik az üdvösséget.
Egy szegény és szenvedő ember imádsága, aki kiönti szívét és kéréseit az Örökkévaló előtt.
102 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Segélykiáltásom jusson eléd!
2 Kérlek, ne fordítsd el arcodat,
mikor bajok vesznek körül!
Hallgass meg,
mert hozzád kiáltok segítségért!
Ments meg, jöjj hamar!
3 Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz,
csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
4 Minden kedvem és erőm elhagyott,
s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem,
még enni sem akarok!
5 Mióta szomorkodom,
már csak csont és bőr vagyok.
6 Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok,
gubbasztok, mint bagoly a romok között.
7 Álmatlan virrasztok,
mint magányos madár a háztetőn.
8 Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak,
gyűlölőim minden nap átkoznak.
9 Szomorúságom a kenyerem,
könnyekkel iszom italom.
10 Bizony, nagy haragodban felkaptál
és messze hajítottál, Örökkévaló!
11 Életem, mint a megnyúlt árnyék,
mint a lekaszált fű, elszáradok!
12 De te, Örökkévaló,
örökké uralkodsz, mint király!
Neved dicsősége
nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13 Kelj fel, Örökkévaló,
könyörülj meg a Sionon!
Mert itt az ideje,
hogy megkegyelmezz neki!
Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14 Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik,
még utcáinak porán is szánakoznak.
15-16 De újra felépíti az Örökkévaló Siont,
és meglátják a népek dicsőségét!
Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét,
és a népek királyai félik dicsőségét!
17 Mert az Örökkévaló meghallgatja
a szegények imádságát,
nem utasítja el kérésüket!
18 Jegyezzétek fel ezeket
a jövendő nemzedéknek,
hogy a születendő gyermekek is
dicsérjék az Örökkévalót!
19 Mert lenézett trónjáról,
lenézett a Mennyből a Földre,
20 hogy meghallja a foglyok panaszát,
és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21 Bizony, kiszabadítja őket,
hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban,
és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22 mikor összegyűlnek minden népből és országból,
hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.
23 Elfáradtam a hosszú úton,
életem megrövidült,
24 ezért azt mondom: Istenem, kérlek,
ne vigyél el életem delén,
hiszen te örökkön-örökké élsz!
25 Te alapoztad meg kezdetben a Földet,
és kezed alkotta a Mennyet.
26 Bár azok mind elpusztulnak egyszer,
te örökké megmaradsz!
Mint a ruhák elkopnak,
félreteszed, és újakra cseréled őket.
Azok megváltoznak,
27 de te, Istenem, ugyanaz maradsz,
éveid soha nem érnek véget!
28 Szolgáid fiai megmaradnak előtted,
és utódaik is téged imádnak majd!
21 Fát a tűzre, szenet a parázsra,
— ilyen a bajkeverő a viszály felszítására.
22 A rágalom mélyen behatol a lélekbe,
akárcsak a finom falatok a test belsejébe.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center