The Daily Audio Bible

Jeremiást elfogják, de megmenekül

26 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, amikor Júdában Jójákim király, Jósiás fia kezdett uralkodni^[a]. ² Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj az Örökkévaló házának udvarába, és azoknak, akik Júda összes városaiból feljönnek az Örökkévalót imádni, hirdesd ki mindazt, amit neked parancsolok! De el ne hagyj belőle semmit! ³ Talán hallgatnak a szavamra, engedelmeskednek nekem, és megváltoztatják gonosz életmódjukat! Akkor én is megváltoztatom, amit ellenük terveztem, és mégsem büntetem meg őket gonosz tetteik miatt!

⁴ Mondd nekik: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Ha nem hallgattok a szavamra, ha nem engedelmeskedtek nekem, ha nem követitek tanításomat és törvényemet, amelyet elétek adtam, ⁵ ha nem hallgattok a próféták szavára, akiket én küldtem hozzátok újra meg újra — annak ellenére, hogy sohasem fogadtátok meg a szavukat —, ⁶ akkor tudjátok meg, hogy ezzel a Templommal is úgy bánok, mint azzal a szent hellyel, amely Silóban^[b] állt, és tudjátok meg, hogy ezt a várost átokká teszem^[c] a föld minden nemzete számára!«”

⁷ Az Örökkévaló Templomának udvarán a papok, a próféták és az egész nép hallotta, amikor Jeremiás ezeket kihirdette. ⁸ Mikor pedig befejezte, és mindent elmondott nekik, amit az Örökkévaló parancsolt, megragadták Jeremiást, és azt kiáltozták: „Emiatt meg kell halnod! ⁹ Hogy merészelted azt prófétálni, hogy ez a Templom is arra a sorsra jut, mint a silói szentély, s hogy Jeruzsálem elpusztul és lakatlan lesz?!” Mind összecsődültek Jeremiás körül, a Templom udvarában.

¹⁰ Amikor a vezetők meghallották ezeket, fölmentek a király palotájából az Örökkévaló Templomának udvarára, és leültek az Új Kapu előtt, hogy ítélkezzenek Jeremiás fölött. ¹¹ A papok és a próféták így vádolták Jeremiást a bíróság és az összegyűlt nép előtt: „Ez az ember méltó a halálos ítéletre, mert a városunk ellen prófétált — amint ezt magatok is hallottátok!”

¹² Ezután Jeremiás így védekezett a bírák és a nép előtt: „Tudjátok meg, hogy engem az Örökkévaló küldött, hogy prófétáljak a Templom és a város ellen — s mindaz, amit hallottatok, az Örökkévaló üzenete! ¹³ Most tehát igenis jobbítsátok meg egész életmódotokat, és javítsátok meg tetteiteket! Engedelmeskedjetek Istenetek, az Örökkévaló szavának! Akkor az Örökkévaló is megváltoztatja a határozatát, amelyet kihirdetett, és nem hajtja végre büntető ítéletét rajtatok. ¹⁴ Ami pedig engem illet, kezetekben vagyok, tehettek velem, amit jónak láttok! ¹⁵ De tudjátok meg, hogy ha megöltök, akkor ártatlan vér szárad a kezeteken, ezen a városon, és annak lakóin, mert engem valóban az Örökkévaló küldött hozzátok, hogy üzenetét átadjam, pontosan úgy, ahogy hallottátok!”

¹⁶ Akkor a vezetők határoztak, és a néppel együtt ezt válaszolták a papoknak és a prófétáknak: „Ártatlan ez az ember! Nem ítéljük halálra, mert valóban Istenünk, az Örökkévaló nevében szólt hozzánk.”

¹⁷ Majd az ország vezetői közül egyesek felálltak, és ezt mondták az egész sokaságnak: ¹⁸ „Emlékezzetek rá, hogy Mikeás próféta, aki Móresetből jött, Ezékiás, Júda királya idejében ezt prófétálta az egész népnek:

¹⁹ Vajon Mikeást emiatt halálra ítélte Ezékiás király és Júda népe? Nem! Inkább tisztelték az Örökkévalót, és kegyelemért könyörögtek hozzá. Az Örökkévaló pedig megváltoztatta az elhatározását, amelyet pedig előzőleg már kihirdetett! Mi azonban igen nagy bajt zúdítanánk magunkra, ha Jeremiást megbüntetnénk!”

Úrijjá próféta halála

²⁰ Abban az időben volt egy másik ember is, aki az Örökkévaló nevében prófétált: Úrijjá, Semajá fia, Kirját-Jeárimból. Ő is ugyanazt prófétálta Jeruzsálem és Júda ellen, mint Jeremiás. ²¹ Jójákim király és fejedelmei, meg a hadsereg vezetői meghallották, amit Úrijjá prófétált, és nagyon megharagudtak rá. Jójákim meg is akarta gyilkoltatni emiatt, de Úrijjá megtudta ezt, és Egyiptomba menekült előle. ²² Jójákim király azonban oda is utána küldte néhány emberét, Elnátán, Akbór fia vezetésével. ²³ Ők el is fogták Úrijját, visszahozták, és a király elé vitték. Jójákim karddal kivégeztette a prófétát, a holttestét pedig a szegények temetőjébe dobatta.

²⁴ Jeremiásnak azonban Ahikám, Sáfán fia a pártját fogta. Nem engedte, hogy kiszolgáltassák azoknak, akik Jeremiást meg akarták ölni.

Nebukadneccar igája

27 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, Cidkijjá^[e], Jósiás fia, Júda királya uralkodásának kezdetén. ² Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, készíts magadnak igát fából és bőrszíjakból — olyat amilyet az ökrökre szoktak tenni —, és vedd a nyakadba! ³ Cidkijjá királyhoz követek jöttek Edom, Moáb, Ammon, Tírusz és Szidón királyságából. Ezek által a követek által küldj üzenetet mindegyik ország királyának!

⁴ Parancsold meg, hogy mondják meg királyuknak: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: ⁵ Én vagyok az, aki nagy hatalommal és erős kézzel teremtettem a Földet, az embert és az állatokat az egész földön. Ezért annak adom a földet — és mindent, ami rajta van —, akinek akarom. ⁶ Most pedig ezt az öt királyságot odaadtam szolgámnak, Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Még a mezei vadakat is a kezébe adtam, hogy szolgálják őt. ⁷ Minden nemzet szolgálni fogja őt, a fiát és annak a fiát is, mindaddig, míg elérkezik az ideje, hogy az ő birodalmuk is más királyokat és hatalmas népeket szolgáljon.

⁸ Azt a népet és királyságot pedig, amely nem akarja szolgálni Nebukadneccart, Babilónia királyát; nem hajlandó meghódolni neki, és az igáját nyakába venni — azt én fogom csapásokkal sújtani! Bizony, fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel büntetem meg azt az országot, és egészen elpusztítom őket Nebukadneccar keze által.

⁹ Ne hallgassatok hát a prófétáitokra, jövendőmondóitokra, varázslóitokra, álomfejtőitekre és jelmagyarázó jósaitokra, akik arra biztatnak, hogy ne hódoljatok be Babilónia királyának! ¹⁰ Hazugságot prófétálnak nektek, amelyre ha hallgattok, akkor elűzlek titeket a földetekről, szétszórlak benneteket, és elpusztultok.

¹¹ Azt a népet, amely viszont nyakába veszi Babilónia királyának igáját, és szolgálja őt, lakni hagyom a maga helyén, hogy továbbra is művelje a földjét” — mondja az Örökkévaló.

¹² Jeremiás hasonló üzenetet adott át Cidkijjának, Júda királyának is: Ezt mondja az Örökkévaló: „Vegyétek a nyakatokba Babilónia királyának igáját, szolgáljátok őt és népét, hogy életben maradjatok! ¹³ Miért pusztulnátok el te is, meg néped is, az ellenség fegyvere, éhínség és halálos betegségek által? Ezekkel a csapásokkal fenyegette meg az Örökkévaló azokat a nemzeteket, amelyek nem akarnak engedelmeskedni Babilónia királyának.

¹⁴ Ne hallgass azokra a prófétákra, akik azt mondják, hogy ne hódolj be Babilónia királyának, mert ezek a próféták hazudnak! ¹⁵ Én nem küldtem őket — mondja az Örökkévaló. — Hamisan prófétálnak a nevemben. Ha rájuk hallgattok, akkor kiűzlek titeket erről a földről, és velük együtt pusztultok el!”

¹⁶ A papokat és az egész népet is figyelmeztette Jeremiás: Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne hallgassatok azokra a prófétákra, akik azt mondják: »Az Örökkévaló Templomának szent kincseit hamarosan visszahozzák Babilóniából^[f]«, mert hazudnak! ¹⁷ Ne hallgassatok rájuk, hanem hódoljatok meg Babilónia királyának, hogy életben maradjatok! Miért is jusson ez a város pusztulásra? ¹⁸ Ha ők valóban próféták, és az Örökkévaló szavát hordozzák, akkor most könyörögjenek az Örökkévalónak, a Seregek Urának, hogy ami a kincsekből még megmaradt az Örökkévaló Templomában, a királyi palotában, és Jeruzsálemben, azt az ellenség ne hurcolja el Babilóniába!”

¹⁹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „A Templom előtti bronzoszlopok, a nagy bronzmedence, a kisebb medencék állványai és még néhány templomi eszköz^[g] megmaradt a városban. ²⁰ Ezeket Nebukadneccar, Babilónia királya nem vitte magával, amikor fogságba hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát és a vezetőket egész Júdából, meg Jeruzsálemből.” ²¹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene azokról a kincsekről, amelyek még megmaradtak az Örökkévaló házában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: ²² „Bizony, ezeket is el fogja hurcolni az ellenség Babilóniába, és ott is maradnak mindaddig az ideig, amelyet meghatároztam, hogy akkor visszahozom^[h] valamennyit erre a helyre.”

Imádkozzatok értünk!

3 Végül pedig arra kérünk, testvérek, hogy imádkozzatok értünk! Imádkozzatok hogy az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul terjedjen és győzzön, mint ahogy az nálatok is történt! ² Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert nem mindenkié a hit.

³ Az Úr azonban hűséges, megerősít és megvéd titeket a gonosztól! ⁴ Az Úrra való tekintettel bízunk bennetek, hogy megtartjátok mindazt, amit tanácsoltunk és parancsoltunk nektek, de nemcsak most, hanem a jövőben is. ⁵ Az Úr irányítsa szíveteket arra, hogy Istent tejes szívvel szeressétek, és kitartóan várjátok Krisztust, amíg visszatér!

Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!

⁶ Most pedig Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, testvérek, hogy vonuljatok vissza és maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem akar dolgozni! Mert az ilyen ember nem a szerint a tanítás szerint él, amit tőlünk kaptatok, ⁷ hiszen jól tudjátok, milyen példát mutattunk nektek. Amikor köztetek éltünk, soha nem lustálkodtunk. ⁸ Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét, hanem mindig fizettünk érte. Éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. ⁹ Pedig jogunk lett volna rá, de mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hogy a saját példánkat állítsuk elétek, hogy kövessetek bennünket. ¹⁰ Ezért is parancsoltuk nektek, amikor nálatok voltunk: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyen!”

¹¹ Mindezt azért mondjuk, mert hallottuk, hogy vannak közöttetek, akik rendetlenül élnek, és nem akarnak dolgozni. Sőt, ahelyett, hogy a saját dolgukat végeznék, beleavatkoznak mások dolgába. ¹² Az ilyeneknek megparancsoljuk és sürgetjük is őket Urunk, Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek! ¹³ Ti azonban, testvérek, ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!

¹⁴ Ha valaki közületek nem akar engedelmeskedni annak, amit ebben a levélben írtunk, jegyezzétek meg azt az embert, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy szégyellje el magát! ¹⁵ De azért ne tekintsétek ellenségnek, csak figyelmeztessétek, ahogyan testvéreinket szoktuk!

Búcsúzás

¹⁶ Maga a Békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békességet! Az Úr legyen veletek!

¹⁷ Ezt a köszöntést a saját kezemmel írtam — pál. Minden levelemet így szoktam befejezni, s ebből tudhatjátok, hogy valóban én küldöm. Így írok.

¹⁸ A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.