The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
Emlékeztetés Izráel nyakasságára
9 Halld meg, Izráel! Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel;
2 nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, hogy ezt hallottad: Ki állhat meg az Anák-fiak előtt?
3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr.
4 Amikor tehát elűzi azokat előled Istened, az Úr, ne gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az Úr, hogy birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az Úr.
5 Nem a magad igazságáért és szíved egyenességéért mégy be oda, hogy birtokba vedd földjüket, hanem ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az Úr, hogy megtartsa ígéretét, amelyet esküvel fogadott meg az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
6 Tudd meg azért, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az Úr, hiszen te kemény nyakú nép vagy!
7 Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az Urat a pusztában, attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az Úr ellen.
8 Már a Hóreben felingereltétek az Urat. Akkor úgy megharagudott rátok az Úr, hogy el akart pusztítani benneteket.
9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet nem ittam,
10 akkor átadta nekem az Úr az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az Úr a hegyen, a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet.
11 A negyven nap és negyven éjjel elteltével átadta nekem az Úr a két kőtáblát, a szövetség tábláit.
12 Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, és menj le innen hamar, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, és öntött bálványt készítettek maguknak.
13 Azután ezt mondotta nekem az Úr: Látom ezt a népet, bizony kemény nyakú nép.
14 Hagyj engem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el még a nevüket is az ég alól! De téged náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek.
15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről; a hegy tűzben égett, a szövetség két táblája pedig a két kezemben volt.
16 Amint megláttam, hogy vétkeztetek Istenetek, az Úr ellen, mert borjúszobrot öntöttetek, ilyen hamar letérve az útról, amelyet az Úr parancsolt nektek,
17 megragadtam a két táblát, ledobtam a két kezemből, és összetörtem a szemetek láttára.
18 Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet, mindama vétketek miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, amit rossznak tart az Úr, hogy bosszantsátok őt.
19 Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De meghallgatott engem az Úr ezúttal is.
20 Áronra is nagyon megharagudott az Úr, és őt is el akarta pusztítani, de Áronért is imádkoztam ugyanakkor.
21 A borjút, a ti bűnös csinálmányotokat pedig fogtam és elégettem, összetörtem jó apróra, míg porrá nem vált, és a porát beleszórtam abba a patakba, amely a hegyről folyt alá.
22 Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is folyton haragították az Urat.
23 Amikor pedig elküldött benneteket az Úr Kádés-Barneából, és ezt mondta: Menjetek és vegyétek birtokba a földet, amelyet nektek adtam! - akkor is fellázadtatok Isteneteknek, az Úrnak a parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok a szavára.
24 Folyton lázadoztatok az Úr ellen, amióta csak ismerlek benneteket.
25 Ezért borultam le az Úr előtt. Negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az Úr, hogy kipusztít benneteket.
26 Imádkoztam az Úrhoz, és ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal kiváltottál, és erős kézzel kihoztál Egyiptomból!
27 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, ne tekintsd e népnek a keménységét, törvényszegését és vétkét!
28 Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.
29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki.
Új törvénytáblák. Áron halála
10 Abban az időben ezt mondta nekem az Úr: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jöjj fel hozzám a hegyre! Készíts egy faládát is!
2 Mert felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél, és tedd bele azokat a ládába!
3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, azután fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.
4 Ő pedig fölírta a táblákra az előző íráshoz hasonlóan a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr.
5 Én megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem. Ott is vannak, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.
6 Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap.
7 Onnan Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a folyóvizek földjére.
8 Abban az időben választotta külön az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozzák az Úr szövetségládáját, hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével. Így van ez ma is.
9 Ezért nem kapott Lévi örökrészt a testvéreivel együtt. Az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki Istened, az Úr.
10 Én ott álltam a hegyen, mint az előző alkalommal, negyven nap és negyven éjjel. Az Úr meghallgatott engem ezúttal is, és ezután nem akart elpusztítani téged az Úr.
11 Majd ezt mondotta nekem az Úr: Menj és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.
Intés hálás engedelmességre
12 Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.
13 Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!
14 Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő.
15 Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az Úr, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is.
16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!
17 Mert Istenetek, az Úr, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.
18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.
19 Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén!
20 Az Urat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj!
21 Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál.
22 Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az Úr, amennyi az égen a csillag.
A magvető(A)
4 Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak hozzá, ezt mondta nekik példázatban:
5 "Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak.
6 Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.
7 Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották.
8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott." Majd emelt hangon hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"
9 Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat.
10 Ő ezt mondta: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek.
11 A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.
12 Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.
13 Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak.
14 Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést.
15 Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."
A lámpás(B)
16 "Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
17 Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna.
18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé."
Jézus igazi rokonai(C)
19 Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt.
20 Ezért tudtára adták neki: "Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének."
21 Ő azonban így válaszolt: "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják."
19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!
20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.
21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.
22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!
24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!
25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!
26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!
27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.
28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!
29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!
30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!
31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.
32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.
33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!
34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.
35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog.
36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,
2 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja.
3 Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society