The Daily Audio Bible

Hágár és Izmáel

16 Száraj, Abrám felesége nem szült még gyermeket, de volt egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár. ² Azt mondta hát Száraj Abrámnak: „Kérlek, figyelj rám! Az Örökkévaló nem engedte meg, hogy gyermeket szüljek. Tedd meg hát a kedvemért, hogy hálj a szolgálómmal, Hágárral — akkor talán ő majd szül neked gyermeket, akit a sajátomnak tekinthetek!” Abrám beleegyezett. ³ Így hát Abrám felesége, Száraj a férjének ajándékozta Hágárt, egyiptomi szolgálóját, hogy Abrám felesége legyen^[a]. Ez tíz évvel azután történt, hogy Abrám Kánaán földjére érkezett.

⁴ Abrám együtt hált Hágárral, aki várandós lett. Mikor azonban Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, úrnőjét, Szárajt már nem tisztelte úgy, mint addig. ⁵ Ezt azután Száraj elpanaszolta Abrámnak: „Látod, hogy viselkedik velem Hágár, és te nem teszel semmit! Igaz, én adtam neked a szolgálómat, de amióta terhes lett, már nem tisztel úgy, mint azelőtt! Az Örökkévaló legyen bíró közted és közöttem!”

⁶ Abrám így felelt: „Száraj, Hágár mégiscsak a te szolgálód! Tegyél vele, amit akarsz!” Ettől fogva Száraj keményen és rosszul bánt Hágárral, aki végül megszökött úrnőjétől.

Az Örökkévaló megszólítja Hágárt

⁷ Hágár a Súrba vezető úton indult el, és éppen egy forráshoz ért, amikor az Örökkévaló angyala megjelent, és megszólította: ⁸ „Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész?”

„Úrnőm, Száraj elől menekülök” — válaszolta Hágár.

⁹ „Menj csak vissza úrnődhöz, és engedelmeskedj neki!” — mondta az Örökkévaló angyala.

¹⁰ Majd hozzátette: „Annyira megsokasítom utódaidat, hogy meg sem lehet őket számolni.”

¹¹ Azután ismét szólt hozzá:

¹³ Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?” ¹⁴ Ezért hívják azt a forrást ma is így: „Az Élő Isten forrása, aki lát engem” — ott található Kádés és Bered között. ¹⁵ Ezután Hágár visszatért, majd fiút szült Abrámnak, aki Izmáelnek nevezte a fiát. ¹⁶ Abrám ekkor 86 éves volt.

A Szövetség jele: a körülmetélés

17 Amikor Abrám 99 éves lett, az Örökkévaló ismét megjelent neki, és megszólította:

³ Akkor Abrám a földre borult Isten előtt, aki így folytatta: ⁴ „Lásd, ez az én részem a szövetségből: Sok nép atyjává teszlek. ⁵ A neved sem Abrám^[d] lesz, hanem Ábrahám^[e], mert sok nép atyjává tettelek. ⁶ Nagyon megsokasítalak, nemzeteket támasztok belőled, és királyok származnak tőled. ⁷ Szövetséget kötök veled, és nemzedékről-nemzedékre utódaiddal is: örök szövetséget, hogy Istened leszek, és nekik is Istenükké leszek. ⁸ Kánaán földjét pedig, amelyen most jövevény vagy, neked és utódaidnak adom örök birtokul, és Istenükké leszek.”

⁹ Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: „A te részed a szövetség szerint: tartsd meg szövetségemet, és utódaid is őrizzék meg, nemzedékről-nemzedékre! ¹⁰ Ez az én szövetségem, amelyet veled és utódaiddal kötöttem, s amelyet meg kell tartanotok: minden fiút és férfit metéljetek körül! ¹¹ Ez legyen a jele szövetségemnek, melyet veled kötöttem, hogy körülmetélitek a férfi testének előbőrét! ¹² Az újszülött fiúknál ezt nyolcnapos korukban végezzétek el, nemzedékről-nemzedékre! Minden fiúgyermekre vonatkozik ez, akár a családod tagja, akár nem — még a pénzen vett rabszolgára is. ¹³ Igen, körül kell metélnetek minden fiúgyermeket, akár a saját fiad, akár a rabszolgád gyermeke. Hordozzátok örök szövetségem jelét a testeteken!

¹⁴ Aki pedig közöttetek férfi létére nincs körülmetélve, az megtörte szövetségemet, ezért ki fogják irtani népe közül.”

Az Örökkévaló megígéri, hogy Sárának fia születik

¹⁵ Azután Isten folytatta: „Ami pedig a feleségedet, Szárajt^[f] illeti, ne nevezd többé így, hanem Sára^[g] legyen a neve! ¹⁶ Én pedig megáldom őt: fiút adok neked Sárától. Bizony, megáldom Sárát, nemzetek anyjává teszem, és népek királyai származnak tőle.”

¹⁷ Ekkor Ábrahám a földre borult Isten előtt, de magában nevetett, és azt gondolta: „Ugyan, hogy lehetne száz éves koromban fiam? Hát Sára hogyan szülhetne 90 éves létére?”

¹⁸ De hangosan csak ezt válaszolta: „Bárcsak jóindulattal lennél Izmáel iránt!”

¹⁹ „Nem úgy, Ábrahám! — felelt Isten. — Sára, a feleséged szül neked fiút, akit nevezz Izsáknak!^[h] Én pedig örök szövetséget kötök Izsákkal és utódaival is.

²⁰ Azonban meghallgattam kérésedet Izmáel felől: lásd megáldottam, megszaporítom és megsokasítom őt is. Tizenkét fejedelem lesz utódai között, és nagy nemzetté teszem. ²¹ De szövetséget csak Izsákkal kötök, akit Sára egy év múlva fog neked szülni.”

²² Ezzel Isten befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, és fölment tőle.

²³ Még ugyanezen a napon Ábrahám megtette, amit Isten parancsolt neki. Izmáelt, meg háza férfi szolgáit, és azok fiait — akár a házánál születtek, akár pénzért vett rabszolgák voltak — mind összehívta, és megparancsolta, hogy végezzék el a körülmetélést. ^24-26 Ábrahám 99 éves, a fia, Izmáel pedig 13 éves volt, amikor mindketten körülmetélkedtek. ²⁷ Ugyanazon a napon körülmetélkedtek Ábrahám összes fiú és férfi szolgái is — akár a házánál születtek, akár pénzért vett rabszolgák voltak.

Az Örökkévaló meglátogatja Ábrahámot

18 Később az Örökkévaló ismét megjelent Ábrahámnak, aki akkoriban Mamré tölgyesében táborozott.

A déli hőség idején Ábrahám éppen a sátra bejárata előtt ült, amikor ² fölnézett, és látta, hogy három férfi áll a sátra előtt. Eléjük sietett, tisztelettel a földre borult, ³ majd ezt mondta: „Uram, kérlek, ne kerüld el szolgád házát! ⁴ Legyetek a vendégeim! Hadd hozzak egy kis vizet, hogy megmossátok lábatokat! Pihenjetek meg kissé e fa árnyékában! ⁵ Hozok egy falat kenyeret, hogy felfrissüljetek, mielőtt tovább indultok, ha már erre visz az utatok!”

„Legyen úgy, ahogy mondtad” — válaszolták a férfiak.

⁶ Akkor Ábrahám besietett Sárához a sátorba, és azt mondta: „Sietve készíts három adag finomlisztből lepényt a vendégeinknek!” ⁷ Majd a csordához sietett, kiválasztott egy szép fiatal borjút, a szolgájára bízta, hogy hamar vágja le, és készítsen belőle ételt. ⁸ Azután vette az elkészített húst, sajtot, tejet, és felszolgálta vendégeinek. Amíg a vendégek ettek, Ábrahám szolgálatkészen ott állt mellettük a fa alatt.

⁹ Azután az egyik vendég megkérdezte: „Ábrahám, hol van Sára, a feleséged?”

„Itt van, bent a sátorban” — felelte Ábrahám.

¹⁰ „A megfelelő időben^[i] visszajövök hozzád, és a feleségednek, Sárának fia lesz” — mondta a vendég.

Sára eközben a sátor bejáratánál hallgatózott.

¹¹ Ebben az időben már Ábrahám és Sára is igen megöregedett. Sára régen túl volt már azon a koron, amikor valakinek gyermeke születhet. ¹² Ezért hitetlenkedve nevetett magában, és ezt gondolta: „Ugyan, ez lehetetlen! Öreg vagyok én már ehhez! Meg a férjem is megöregedett.”

¹³ Ekkor az Örökkévaló megkérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára? Miért gondolja, hogy ő már túl öreg ahhoz, hogy gyermeket szüljön? ¹⁴ Vajon van-e valami lehetetlen az Örökkévaló számára? A megfelelő időben visszajövök hozzád, és akkor már fia lesz Sárának!”

¹⁵ Sára azonban megijedt, és letagadta: „Nem is nevettem!” — mondta.

„De bizony nevettél!” — mondta az Örökkévaló.

Az adakozásról

6 „Vigyázzatok, hogy ne az emberek szeme láttára tegyetek jót! Ne azért tegyétek, hogy mindenki lássa, különben nem kaptok semmi jutalmat Mennyei Atyátoktól!

² Ha adsz valamit a szegényeknek, ne kürtöld szét a hírét, hogy mindenki rád figyeljen! Ezt a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék és tiszteljék őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat. ³ Te azonban úgy adakozz a szegényeknek, hogy még a bal kezed se tudja, mit ad a jobb kezed! ⁴ Amit adsz, azt titokban add! Mennyei Atyád, aki jól látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd érte.”

Az imádkozásról^(A)

⁵ „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek felállni és hangosan imádkozni a zsinagógában és az utcasarkon, hogy mindenki lássa és hallja őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat. ⁶ Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és titokban imádkozz Mennyei Atyádhoz! Ő látja, amit titokban teszel, és megjutalmaz érte!

⁷ Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik. ⁸ Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle. ⁹ Inkább így imádkozzatok:

¹⁴ Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, akkor Mennyei Atyátok is megbocsát nektek. ¹⁵ De ha nem bocsátotok meg másoknak, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”

A böjtölésről

¹⁶ „Amikor böjtöltök, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké, akik elgyötört arckifejezésükkel mutatják, hogy böjtölnek. Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat. ¹⁷ Te azonban úgy öltözz és viselkedj, hogy ¹⁸ senki se vegye észre, amikor böjtölsz! Csak Mennyei Atyád lássa, aki titokban figyel, s ő majd megjutalmaz.”

Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak!^(B)

¹⁹ „Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők! ²⁰ Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el! ²¹ Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.

²² Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság. ²³ Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül. Ha pedig a tekinteted, vagyis a mécsesed elsötétül, akkor valóban nagy sötétségbe kerültél!^[b]

²⁴ Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!”^[c]

Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt.

Hallgass a bölcsességre!