Print Page Options Listen to Reading
Previous Prev Day Next DayNext

The Daily Audio Bible

This reading plan is provided by Brian Hardin from Daily Audio Bible.
Duration: 731 days

Today's audio is from the NLT. Switch to the NLT to read along with the audio.

Hungarian New Translation (NT-HU)
Version
4 Mózes 30-31

30 És Mózes elmondta Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt Mózesnek.

Az asszonyok fogadalma

Azután így beszélt Mózes Izráel fiai törzsfőihez: Ezt parancsolta az Úr:

Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta.

De ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában,

ha apja hallotta fogadalmát és azt, hogy önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

Ha azonban ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.

Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát,

és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem mondott ellene, akkor érvényesek a fogadalmai, és az az elkötelezés is érvényes, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. Az Úr is megbocsát neki.

10 Az özvegynek vagy férjétől elbocsátottnak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát.

11 Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony, vagy esküvel kötelezi magát önmegtartóztatásra,

12 és meghallja a férje, de nem ellenzi, és nem mond neki ellent, akkor érvényes az asszony minden fogadalma, és érvényes minden elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott.

13 De ha a férje határozottan érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit kimondott fogadalomként vagy elkötelezésként. A férje érvénytelenné tette azokat, és az Úr is megbocsát neki.

14 Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné.

15 De ha a férje egy teljes napig nem ellenzi, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amely terheli. Érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte, amikor meghallotta.

16 De ha később akarja érvénytelenné tenni azokat, mint amikor hallott róluk, akkor őt terheli az asszony bűne.

17 Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az Úr Mózesnek a férjre és a feleségre, az apára és a leányra vonatkozólag, amikor az leánykorában apja házában van.

Izráel bosszút áll Midjánon

31 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután odakerülsz elődeidhez.

Mózes így beszélt a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, támadjátok meg Midjánt, és álljatok bosszút Midjánon az Úrért.

Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba.

Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert.

Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret; velük együtt Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat.

Harcot kezdtek Midján ellen, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek, és megöltek minden férfit.

Megölték Midján királyait is a lemészároltakkal együtt: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is.

Midján asszonynépét és a családtagokat azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányoltak minden állatot, jószágot és egész vagyonukat.

10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort.

11 Azután fogták az egész zsákmányt és minden embert és állatot, amelyet elfogtak,

12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes vezető emberei kivonultak eléjük a táboron kívülre.

14 De Mózes megharagudott a haderő vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik megjöttek a megvívott harcból.

15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?!

16 Hiszen ők csábították hitszegésre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét.

17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.

18 De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.

19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon, meg a hetedik napon is, a foglyokkal együtt.

20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt.

21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Úr parancsolt meg Mózesnek:

22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg vas-, cin- és ólomholmit,

23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. A nem tűzálló dolgokat pedig merítsétek vízbe!

24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba.

25 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:

26 Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.

27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.

28 Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.

29 Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az Úrnak szóló fölajánlásként.

30 Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítenek szolgálatot.

31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.

32 Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,

33 hetvenkétezer marha

34 és hatvanegyezer szamár.

35 Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.

36 Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.

37 Az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.

38 Továbbá harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt.

39 Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt.

40 Ember volt tizenhatezer, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt.

41 Mózes odaadta Eleázár papnak az Úrnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

42 Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.

43 A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

44 harminchatezer marha

45 és harmincezer-ötszáz szamár,

46 ember pedig tizenhatezer lélek.

47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,

49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.

50 Ezért elhozta mindenki az Úrnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt.

51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.

52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az Úrnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.

53 Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.

54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

Lukács 4:1-30

Jézus megkísértése(A)

Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott

negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.

Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."

Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."

Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,

és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."

Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."

Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,

10 mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;

11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."

12 Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."

13 Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.

Jézus Názáretben(B)

14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.

15 Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.

16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.

17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:

18 "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,

19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött;

21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."

22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"

23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban."

24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.

25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,

26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.

27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."

28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,

29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;

30 de Jézus átment köztük, és eltávozott.

Zsoltárok 63

Sóvárgás Isten után

63 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.

Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.

Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.

Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.

Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.

Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.

Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.

10 De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.

11 Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.

12 De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.

Példabeszédek 11:20-21

20 Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen.

21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek.

Hungarian New Translation (NT-HU)

Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society