Mózes sógorának, Hóbábnak leszármazottjai, a kéniek nemzetsége elköltözött Jerikóból, a Pálmafák Városából és Júda törzséhez csatlakozott. Együtt vonultak Arád városának a környékére, Júda pusztájának a déli részére. De azután a kéniek mégis az Amálekiek népe között telepedtek le.

Izráel kénytelen volt 18 éven keresztül Eglónt, Moáb királyát szolgálni.

Mózes sógorának, Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.

kivéve Siserát, aki egyedül futott el. Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát.

Gedeon azonban így válaszolt: „Ó Uram! Ha az Örökkévaló valóban velünk van, akkor miért ér bennünket ennyi nyomorúság? Hol vannak most az Örökkévaló csodálatos tettei, amelyekről őseink beszéltek? Hiszen ő hozott ki bennünket Egyiptomból! De most már elhagyott minket az Örökkévaló, és kiszolgáltatott a midjániak kényének-kedvének”.