Zsoltárok 133-139
Hungarian Károli
133 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
134 Grádicsok éneke.
Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, a kik az Úr házában álltok éjjelente!
2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
135 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
136 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme.
3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
4 A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.
6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme.
7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.
9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.
10 A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme.
11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme.
12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme.
13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme.
14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme.
15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme.
16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme.
17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme.
18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme.
19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.
21 És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme.
22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme.
24 És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme.
25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.
26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!
137 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
138 Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.
2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]
4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!
6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
139 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!
20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!