Zsoltárok 38
Hungarian Károli
38 Dávid zsoltára emlékeztetõül.
2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.
19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.
20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,
21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem!
23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Psalm 38
English Standard Version
Do Not Forsake Me, O Lord
A Psalm of David, (A)for the memorial offering.
38 O Lord, (B)rebuke me not in your anger,
nor discipline me in your wrath!
2 For your (C)arrows have sunk into me,
and your hand (D)has come down on me.
3 There is (E)no soundness in my flesh
because of your indignation;
there is no health in my (F)bones
because of my sin.
4 For my (G)iniquities have gone over my head;
like a heavy burden, they are too heavy for me.
5 My wounds stink and fester
because of my foolishness,
6 I am (H)utterly bowed down and (I)prostrate;
all the day I (J)go about mourning.
7 For my sides are filled with burning,
and there is (K)no soundness in my flesh.
8 I am feeble and crushed;
I (L)groan because of the tumult of my heart.
9 O Lord, all my longing is before you;
my (M)sighing is not hidden from you.
10 My heart throbs; my strength fails me,
and (N)the light of my eyes—it also has gone from me.
11 My (O)friends and companions (P)stand aloof from my (Q)plague,
and my nearest kin (R)stand far off.
12 Those who seek my life (S)lay their snares;
those who seek my hurt (T)speak of ruin
and meditate (U)treachery all day long.
13 But I am like a deaf man; I do not hear,
like (V)a mute man who does not open his mouth.
14 I have become like a man who does not hear,
and in whose mouth are no (W)rebukes.
15 But for (X)you, O Lord, do I wait;
it is you, O Lord my God, who will answer.
16 For I said, “Only (Y)let them not rejoice over me,
who (Z)boast against me when my (AA)foot slips!”
The ESV® Bible (The Holy Bible, English Standard Version®), © 2001 by Crossway, a publishing ministry of Good News Publishers. ESV Text Edition: 2025.
