Jób 27

Hungarian New Translation

Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát

27 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

² Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,

³ hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

⁴ nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.

⁵ Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.

⁶ Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.

⁷ Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.

⁸ Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

⁹ Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?

¹⁰ Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

A gonoszok sorsa rosszra fordul

¹¹ Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.

¹² Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

¹³ Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:

¹⁴ Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.

¹⁵ Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.

¹⁶ Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:

¹⁷ készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

¹⁸ Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.

¹⁹ A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.

²⁰ Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.

²¹ Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.

²² Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.

²³ Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.