Apostolok 10

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Péter Kornéliusz házában

10 Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű római katonatiszt, aki századosi rangban szolgált az úgynevezett „itáliai” ezredben. ² Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Gyakran osztogatott adományokat a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott. ³ Egyik délután három óra körül látomás látott. Nyitott szemmel figyelte, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és megszólította: „Kornéliusz!”

⁴ Kornéliusz döbbenten meredt rá, és rémülten kérdezte: „Mit kívánsz, Uram?”

Az angyal így válaszolt: „Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. ⁵ Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak. ⁶ Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.” ⁷ Ezután az angyal eltűnt. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt. ⁸ Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.

⁹ Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára. ¹⁰ Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: ¹¹ megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. ¹² Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. ¹³ Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”

¹⁴ Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”

¹⁵ Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” ¹⁶ Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.

¹⁷ Péter még azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a látomás, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Ott álltak a kapu előtt, és Simon mester házát keresték. ¹⁸ Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek is hívnak.

¹⁹ Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, de a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged. ²⁰ Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.” ²¹ Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”

²² Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” ²³ Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.

Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük. ²⁴ A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert. ²⁵ Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja. ²⁶ Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!” ²⁷ Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek, ²⁸ ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”. ²⁹ Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”

³⁰ Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában, ³¹ és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. ³² Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.« ³³ Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.”

Péter beszéde Kornéliusz házában

³⁴ Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! ³⁵ Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. ³⁶ Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. ³⁷ Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.

³⁸ Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. ³⁹ Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, ⁴⁰ de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. ⁴¹ Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.

⁴² Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. ⁴³ A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”

A Szent Szellem leszáll a római hívőkre is

⁴⁴ Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. ⁴⁵ A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, ⁴⁶ mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: ⁴⁷ „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” ⁴⁸ Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.