Add parallel Print Page Options

Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:

Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?

10 Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.

11 Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.

12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

13 És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

14 De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;

15 Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.

16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

18 Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.

Read full chapter