2 Sámuel 24

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Dávid elrendeli a népszámlálást

24 Ezután ismét nagyon megharagudott az Örökkévaló Izráel népére, és Dávidot felindította ellenük. Azt mondta Dávidnak: „Indulj, és tarts népszámlálást^[a] Izráelben és Júdában!”

² A király ezt parancsolta Jóábnak és a hadserege parancsnokainak:^[b] „Induljatok, járjátok be Izráel összes törzseit Dántól Beérsebáig, és tartsatok népszámlálást! Tudni akarom, mennyi hadra fogható férfi van országomban.”

³ Jóáb így válaszolt: „Istenünk, az Örökkévaló szaporítsa meg hadseregedet, uram, százszorosan! Szívből kívánom, hogy meg is lásd ezt a saját szemeddel, uram, királyom! De miért kívánod a népszámlálást?”

⁴ De hiába ellenezték a népszámlálást Jóáb és a hadsereg vezérei, a király ragaszkodott hozzá, hogy teljesítsék parancsát. Így azután Jóáb és emberei kimentek a királytól, és elindultak, hogy elvégezzék a feladatot. ⁵ Átkeltek a Jordánon, és a népszámlálást Aróér városánál és egy másik városnál kezdték meg,^[c] amely a völgyben fekszik. Azután átmentek Gád törzsi területén. Onnan továbbmentek észak felé, Jazér városához. ⁶ Utána Gileád, Tahtim, Hodsi, Dán-Jaan következett. Majd Szidón ⁷ és Tírusz megerősített városának vidékére mentek, azután a hivviek és kánaániak összes városait látogatták meg. Ezután délre mentek, Júda vidékére, egészen Beérsebáig. ⁸ Kilenc hónap és húsz nap múlva — miután bejárták az egész országot —, visszatértek Jeruzsálembe. ⁹ Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben 800 000, míg Júdában 500 000 hadra fogható férfit írtak össze.

Csapás sújtja a népet

¹⁰ Miután a népszámlálás befejeződött, Dávidot nagyon nyugtalanította a lelkiismerete, és azt mondta az Örökkévalónak: „Bizony, súlyosan vétkeztem ezzel! Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg nekem ezt a bűnömet! Hogy tehettem ilyen ostobaságot!”

¹¹ Amikor reggel Dávid fölkelt, az Örökkévaló szólt Gád prófétának, aki Dávid mellett látta el szolgálatát: ¹² „Menj Dávidhoz, és mondd neki: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Választanod kell három csapás közül, hogy melyikkel büntesselek.«”

¹³ Gád próféta tehát Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Válassz e három csapás közül, hogy az Örökkévaló melyikkel sújtson! Hét^[d] esztendeig tartó éhínséget küldjön országodra? Vagy ellenségeid üldözzenek, s te három hónapig menekülsz előlük? Vagy három napig tartó halálos járvány pusztítsa népedet? Gondold meg, és döntsd el, mit válaszoljak annak, aki hozzád küldött!”

¹⁴ „Jaj, nagyon szorult helyzetbe kerültem — válaszolta Dávid —, de tudom, hogy az Örökkévaló mennyire irgalmas, ezért inkább az ő kezétől szenvedjem el a csapásokat, mint emberek által.”

¹⁵ Így hát az Örökkévaló halálos járványt küldött egész Izráelre, amely még azon a reggelen elkezdődött, és egészen a megszabott ideig tartott. Dántól Beérsebáig az egész országban sokan meghaltak a járvány miatt: összesen 70 000 ember. ¹⁶ Az angyal, aki a népet e csapással pusztította, éppen Jeruzsálem határába érkezett. Már föl is emelte karját, hogy lesújtson Jeruzsálemre is, amikor az Örökkévaló megelégelte az öldöklést, és szólt az angyalnak: „Elég már! Hagyd abba!” Az angyal éppen a jebúszi^[e] Arauna szérűskertjénél állt meg.

Dávid oltárt épít az Örökkévalónak Arauna szérűjén

¹⁷ Dávid látta az öldöklő angyalt, amint pusztítja a népet, és így könyörgött az Örökkévalónak: „Nézd, Uram, én vétkeztem, egyedül én! Én vagyok a bűnös! De népem ártatlan, ők csak engem követtek, mint a nyáj a pásztorát! Kérlek, Uram, rám sújtson kezed és családomra!”

¹⁸ Gád próféta még azon a napon Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Menj föl a jebúszi Arauna szérűskertjébe, és építs ott oltárt az Örökkévalónak!” ¹⁹ Dávid odament Gád szava szerint, ahogyan az Örökkévaló parancsolta. ²⁰ Arauna látta, hogy Dávid király közeledik, szolgái kíséretében. Eléje sietett, és földig hajolt a király előtt. ²¹ Majd megkérdezte: „Uram, királyom, minek köszönhetem látogatásodat?”

Dávid felelt: „Azért jöttem, hogy megvásároljam tőled ezt a helyet, a szérűskertedet. Oltárt akarok itt építeni az Örökkévalónak, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”

²² „Uram, királyom, fogadd el tőlem ajándékul, ami csak szükséges az áldozathoz! Itt vannak az ökrök az égőáldozathoz, és a csépléshez használt eszközök fája a tűzhöz! ²³ Mindezeket szívesen neked adom, királyom! Istened, az Örökkévaló legyen jóindulattal hozzád!” — mondta Arauna.

²⁴ Dávid azonban így válaszolt: „Így nem fogadhatom el, Arauna! Feltétlenül meg akarom vásárolni tőled ezt a földet, mégpedig tisztességes áron! Nem fogok olyan égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Örökkévalónak, amely nem a saját tulajdonomból származik!”

Megvásárolta tehát Dávid a szérűskertet és az ökröket Araunától 50 sékel^[f] ezüstért.

²⁵ Azután Dávid oltárt épített ott az Örökkévalónak, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be. Akkor az Örökkévaló meghallgatta az országért mondott imádságokat, és megszűnt a halálos járvány csapása egész Izráelben.