1 Sámuel 30

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Dávid visszaszerzi, amit az ellenség elrabolt

30 Dávid és csapata két nap múlva érkezett vissza Ciklágba. Akkor látták, hogy amíg ők távol voltak, az amálekiek betörtek a délvidékre, földúlták és fölégették a várost. ² Ciklágból elhurcolták az asszonyokat és a gyerekeket. Senkit nem öltek meg, csak foglyul ejtették és magukkal vitték őket.

³ Amikor Dávid és az emberei látták, hogy a várost, ahol az otthonuk volt, az amálekiek teljesen elpusztították, fölperzselték, és hogy feleségeiket és gyermekeiket mind elvitték, ⁴ hangos sírásra fakadtak, és addig sírtak, amíg már sírni sem tudtak tovább. ⁵ Dávid két feleségét is elhurcolták: a Jezréelből való Ahinóámot és a Kármelből való Abigailt, aki előzőleg Nábál özvegye volt.

⁶ Az emberek annyira elkeseredtek a gyermekeik elvesztése miatt, hogy már arról beszéltek, hogy megkövezik Dávidot. Emiatt Dávid nagyon szorult helyzetbe került, mégis erőt és bátorságot merített Istenéből, az Örökkévalóból. ⁷ Azután magához hívatta Ebjátárt, Ahimelek fiát, a papot, és ezt mondta neki: „Kérlek, hozd magaddal az efódot is!” Ebjátár az efóddal együtt Dávidhoz ment, ⁸ s akkor Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Üldözzem-e a rablókat? Utolérem-e őket?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Igen, üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat!”

^9-10 Elindult hát Dávid 600 emberével az amálekiek után, és elérkeztek a Beszór-patakhoz. Itt azonban 200 férfi megállt, mert nagyon elfáradtak. Dávid 400 emberrel folytatta az utat.

^11-12 Útközben rátaláltak egy fiatal egyiptomi férfira, akit Dávid elé vittek. Az egyiptomi nagyon ki volt merülve, ezért adtak neki kenyeret, aszalt fügét és mazsolát. Ő pedig evett, ivott, és megerősödött, mert előzőleg már három nap és három éjjel nem evett, nem ivott semmit.

¹³ Ezután Dávid kikérdezte: „Kinek a szolgája vagy? Honnan jöttél?”

Az egyiptomi így felelt: „Egy amáleki férfi szolgája vagyok, Egyiptomból származom. A gazdám három nappal ezelőtt magamra hagyott, mert megbetegedtem. ¹⁴ A csapatunk portyázni indult, betörtünk a délvidékre, ahol a kerétiek^[a] laknak, meg Júda vidékére, Káleb területére. Fölgyújtottuk Ciklág városát is.”

¹⁵ „Elvezetsz-e bennünket ehhez a rablóbandához?” — kérdezte Dávid.

„Esküdj meg Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz ki a gazdámnak, akkor odavezetlek!” — válaszolta az egyiptomi.

¹⁶ El is vezette Dávidot és csapatát az amálekiek táborához, ahol éppen nagy mulatozás folyt, mert ünnepelték a gazdag zsákmányt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júdából szereztek. Ettek, ittak, táncoltak, és elterültek a földön. ¹⁷ Dávid és katonái lecsaptak rájuk, és hajnaltól másnap estig vágták őket. Mindössze négyszáz fiatal férfi maradt életben az amálekiek közül — ezek is csak azért, mert a tevéikre ültek, és elmenekültek.

¹⁸ Így szerezte vissza Dávid mindazt, amit az amálekiek elraboltak. Két feleségét is kiszabadította. ¹⁹ Semmi sem hiányzott, Dávid mindent visszaszerzett: a feleségeket, gyermekeket, idős rokonokat és minden vagyonukat. ²⁰ Ezen kívül nagy zsákmányt is szerzett: juhnyájakat és marhacsordákat, amelyeket azután az emberek a menet élén hajtottak hazafelé. Azt mondták erről: „Nézzétek! Ez mind Dávid zsákmánya!”

²¹ Hazafelé menet elérkeztek a Beszór-patakhoz, ahol már várta őket az a 200 harcos, akiket Dávid hátrahagyott, mert nagyon fáradtak voltak. Mikor ezek látták, hogy Dávid és serege közeledik, eléjük mentek, és Dávid köszöntötte őket. ²² Voltak azonban Dávid kíséretében olyan rosszindulatú és semmirekellő emberek is, akik így beszéltek: „Ezek itt kétszázan nem jöttek velünk harcolni! Ne is adjunk nekik a zsákmányból semmit! Csak a saját feleségüket meg gyermekeiket kapják vissza, azután elmehetnek!”

²³ Dávid azonban ezt mondta nekik: „Nem, testvéreim! Ezt nem tehetitek velük! Gondoljátok meg, hogy az Örökkévaló épségben megőrzött bennünket, és kezünkbe adta a rablóbandát, és a nagy zsákmányt is! ²⁴ Senki sem hallgatna rátok ebben. Inkább legyen így: mindannyian egyformán részesedjenek a zsákmányból! Aki eljött velünk harcolni, és aki a holmiknál maradt, az is egyformán kapjon belőle.” ²⁵ Ettől fogva ez lett a rendelkezés és szokás Izráelben, és így van ez mind a mai napig.

²⁶ Miután Dávid hazaérkezett Ciklágba, még Júda törzse vezetőinek, a barátainak is részt küldött a hadizsákmányból, s ezt üzente nekik: „Itt küldök számotokra ajándékot abból a zsákmányból, amelyet az Örökkévaló ellenségeitől vettünk el.”

²⁷ Ilyen ajándékot kaptak Dávidtól a vezetők a következő városokban: Bétel, Rámót-Negev, Jattír, ²⁸ Aróér, Szifmót, Estemóa, ²⁹ Rákál, meg a jerahmeéliek és kéniek városai, ³⁰ Horma, Bór-Ásán, Aták ³¹ és Hebron. Általában minden olyan város vezetőinek küldött ilyen ajándékot, ahol a csapatával korábban megfordult.