1 Mózes 8

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Az özönvíz vége

8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. ² Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. ³ A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. ⁴ A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. ⁵ Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.

⁶ Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, ⁷ és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.

⁸ Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. ⁹ De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. ¹⁰ Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. ¹¹ Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. ¹² Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.

¹³ Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. ¹⁴ A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.

¹⁵ Akkor Isten szólt Nóénak: ¹⁶ „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! ¹⁷ Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” ¹⁸ Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. ¹⁹ Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.

Nóé hálaáldozata

²⁰ Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. ²¹ Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.