Jeremiás 4
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
4 „Mikor visszafordulsz, Izráel
— ezt mondja az Örökkévaló —,
és visszajössz hozzám;
ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat,
és nem hűtlenkedsz többé;
2 ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl,
de hűségesen meg is tartod, amit ígértél,
igazságosság szerint;
akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban,[a]
és vele dicsekednek.”
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak:
„Szántsatok magatoknak új földet[b],
ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára,
vessétek le szívetek burkait[c],
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai!
Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt,
és nincs, aki tüzét elolthatná!”
Veszedelem közeledik észak felől
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hirdessetek vészriadót Júdában,
kiáltsatok Jeruzsálemben!
Fújjátok meg a sófárt szerte az országban,
adjátok ki a mozgósító parancsokat!
Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek,
meneküljetek a fallal védett városokba!
6 Adjatok vészjelzést,
mutassátok az irányt Sion felé,
fussatok, meg ne álljatok!
Mert én veszedelmet hozok észak[d] felől,
nagy pusztítás tör rátok hamar!
7 Az oroszlán már felkelt tanyájáról,
a népek pusztítója elindult!
Bizony, pusztára pusztítja országotokat,
rommá rombolja városaitokat,
puszta romokat hagy maga után!
8 Öltsetek hát zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert az Örökkévaló felbőszült haragja
még nem múlt el!
9 Abban az időben
— mondja az Örökkévaló —,
megrémül a király,
tanácstalanná lesznek a fejedelmek,
megdöbbennek a papok,
s a próféták megrettennek.”
10 Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11 Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak:
„Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából,
forró szélvihar közeleg népemhez
a kopár dombok felől!
Ez nem gyengéd szellő,
nem a búza tisztítására[e] való,
12 hanem pusztító forgószél!
Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13 Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél!
Harci szekerei száguldanak, mint a vihar!
Lovai gyorsabbak a sasoknál!
Jaj nekünk, végünk van,
elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól,
hogy megmenekülj a pusztulástól!
Meddig adsz még helyet a szívedben
gonosz gondolatoknak?
15 Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán[f] városából,
Efraim[g] hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16 Hirdessétek a nemzetek között:[h]
„Már itt is vannak!”
Mondjátok Jeruzsálemnek:
„Messze földről sereg jön ellened,
harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17 „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem,
mint a mezők őrzői!
Megostromolnak téged,
mert ellenem fordultál!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Amint éltél, s amit tettél,
azért történt ez veled!
Gonoszságod büntetése,
jaj, milyen keserű!
Egészen szívedig hatol a csapás!
Jeremiás vészkiáltása
19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem,
háborog a szívem,
egész bensőmet fájdalom szaggatja!
Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok,
mert hallom a sófár hangját,
és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi:
pusztulás mindenfelé!
Romokban hever az ország!
Milyen hirtelen omlottak össze sátraink!
Milyen váratlanul pusztultak el!
21 Meddig kell még harci zászlókat néznem,
meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
Elpusztul Júda földje, de nem véglegesen
22 „Mivel ostoba az én népem,
mivel nem ismernek engem,
azért történt mindez.
Esztelen gyermekek,
értelmetlen fiak,
csak a gonoszsághoz értenek,
de jót tenni képtelenek!”
23 A földre nézek:
minden kaotikus, lakatlan és üres![i]
Az égre tekintek:
ott sincs világosság!
24 A hegyekre: mind tántorognak,
s a dombok is reszketnek!
25 Sehol egy ember, lakatlan a föld,
az ég madarai is elmenekültek.
26 A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett,
a városok romhalmazzá omlottak
az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Bizony, elpusztul az egész föld,
de nem véglegesen!
28 Gyászol az egész föld,
s odafönt elsötétül az ég is.
Mert elhatároztam,
nem változatom meg,
szóltam,
és nem vonom vissza!”
29 A lovasok és íjászok kiáltása elől
minden város lakói elfutnak,
menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé.
Üresen maradnak a házak,
lakatlanok a városok.
30 Júda, te mihez kezdesz,
mikor elpusztítanak?
Felveszed legszebb ruhádat,
arannyal-ezüsttel ékesíted magad,
kifested arcodat?
Bizony, hiába szépítkezel,
mert szeretőid megvetnek,
és életedre törnek!
31 Sion leányának jajszavát hallom:
mint aki vajúdik, úgy kiált!
Jajgat, mint aki először szül,
sikoltozik, és kezét tördeli:
„Jaj nekem, végem van!
Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”
Footnotes
- Jeremiás 4:2 Örökkévalóban Vagy: „benned, általad” — tehát Izráelben, Izráel által.
- Jeremiás 4:3 új földet Vagyis olyan (szűz) földet, amelyet eddig még soha nem szántottak fel.
- Jeremiás 4:4 szívetek burkait Hasonlat, melynek jelentése: „Változtassátok meg szíveteket és gondolkodásotokat!” — vagyis az igazi körülmetélésnek a szívben kell történnie. Lásd a szójegyzékben: körülmetélés.
- Jeremiás 4:6 észak Júda és Izráel ellenségei sokszor támadtak észak felől. A babilóniai seregek is erről közeledtek, és végül egész Júdát és Jeruzsálemet elpusztították.
- Jeremiás 4:11 búza tisztítása Régen a kicsépelt gabonát a szérűskertben enyhe szellővel tisztították, amely kifújta a magok közül a polyvát. Ezt hívták „szelelésnek”.
- Jeremiás 4:15 Dán Ez a város, amely Dán törzsének központja volt, Izráel legészakibb határvidékén helyezkedett el. Amikor észak felől ellenség közeledett, őket érte először a támadás.
- Jeremiás 4:15 Efraim Az északi királyság, Izráel középső, hegyes vidéke volt. Ha már ide is behatolt az ellenség, akkor valóban nagy volt a veszedelem!
- Jeremiás 4:16 Hirdessétek… között Ez a rész az eredeti szövegben nehezen érthető.
- Jeremiás 4:23 minden… üres Ez a vers szó szerint az 1Móz 1:1-et idézi. Valószínűleg így hangsúlyozza az ország állapotát.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center